Kisköri presbiteri találkozó – Hegyközszentimre, 2026. október 3.
Nt. Kucharszki Zoltán lelkipásztor meghívására 2026. október 3-án szombaton Hegyközszentimrén vehettem részt kisköri presbiteri találkozón. Fábián Zoltán dalszerző és énekművész Keresztény értékrend és megmaradás témakörében saját műveit adta elő, majd Nt. Filep Attila Csaba esperes hirdette Isten igéjét Péter első levele 4. rész tizedik verse alapján.
Vaszil István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége részéről az imádságot helyezte a presbiterek szívére és Túrmezei Erzsébet Légy Krisztus hordozó című versét szavalta.
Az alkalmat befogadó és szervező egyházközség gondnoka köszöntőjében fogalmazódott meg, hogy egyre kevesebben vagyunk és egyre kevésbé vagyunk elegen a feladatokhoz, s már azért is hálát kell adni, hogy van lelkipásztoruk.
A fogyás, a fiatalok elmaradása, a lelkészhiány égető kérdéseket vet fel minden gyülekezetért és egyházáért felelőséget vállaló presbiter számára.
A presbiteri szolgálatban való megerősítéshez előadásomban két bibliai történetet helyeztem a presbiter testvérek szívére, bevezetésként Jetró látogatását Mózesnél /2Móz 18, 17–23/ és zárásként Illés vívódását a Hóreb-hegy barlangjánál /1Kir 19, 15–18/.
A találkozások önmagukban is megmutatják és megerősödést adnak, abban, hogy a szolgálatot nem egyedül kell ellátnunk, hanem Isten ad benne szolgatársakat, akik szeretettel rámutatnak, mikor kell változtatni, bátorítanak, amikor megerőtlenítenek a küzdelmek és kétségek, s lehetőséget adnak a terhek elosztására, közös hordozására.
Illés története pedig újra és újra útmutatást ad abban, hogy a történelemnek vannak időszakai, amikor Isten apályt ad, de ebben az időben is megtartja a hozzá hű maradékot, küldetést és feladatokat bíz ránk.
Mindezt szemléletesen megerősíti az előadás helyszíneként államalapító királyunk tragikusan elhunyt fiának nevét viselő falu, amelyet az isteni gondviselés nemzedékről nemzedékre megőrzött és megtartott.
A jelen generációk összegyűlt tagjai közös imával, közös énekléssel, s agapéval erősítették meg összetartozásukat keresztyén hitükben és magyarság nemzetünkben.
Konferencia és közgyűlés – Szék, 2026. október 10.
2026. október 10-én szombaton a széki templomban került megrendezésre az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének konferenciáját és közgyűlését, amelyen gyülekezetem gondnokaival, Dr. Elekes Tiborral és Kovács Miklóssal együtt érkezhettem.
Mind a hegyközszentimrei, mind a széki alkalmon közösen vehettünk részt Erdei Gábor presbiter testvéremmel, békési egyházmegyei szervezőnkkel, valamint tolmácsoltam a részvételben akadályozott tiszántúli elnökségi tagunk, Török Csaba Pál köszöntését.
A széki templomban Ft. Dr. Kolumbán Vilmos szolgált igehirdetéssel Péter első levele 5. rész első négy verse alapján.
Köszöntések
Nagy Éva elnökasszony bevezető gondolati után köszöntötte a konferenciát Ambrus Attila az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka, Bányai Csaba a dési református egyházmegye esperese, Csontó Csaba a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége részéről Nt. Hajdó Tímea Andrea lelkipásztor mellett köszönthettem.
Az alkalomra igei köszöntőként a Krónikák második könyve 29. része 11. versét hoztam:
„Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok és áldozzatok.”
2Krón 29, 11
A köszöntőben „mint oldott kéve” irodalmi hasonlattal élve mind református keresztény anyaszentegyházunk, mind magyar nemzetünk esetében az összegyűjtést és egybefogást szorgalmaztam.
S a misszióban gyülekezeti és személyes példán keresztül az egyénre szabott feladat megtalálására és betöltésére hívva kértem áldást a konferencia és a közgyűlés munkájára és szolgálatára.
Nehémiás és a jó ügy – Nt. Jakab Csaba előadása
A konferencia előadását Nt. Jakab Csaba lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora tartotta.
Az előadás igei alapját és vezérfonalát Nehémiás könyve jelentette, amelynek kiindulópontja, hogy ismerjük fel és valljuk meg, mekkora bajban vagyunk, mekkora bajban van az egyház.
Nt. Jakab Csaba a jó ügyről beszélt, amely jó ügy az Isten ügye, az egyház ügye, az evangélium ügye, az Isten országa építésének ügye.
Az előadás a szembenézésen túl szemléletformáló volt, kiemelve, hogy minden lépést az embernek magán kell kezdeni, így a bűnvallást és az imádságot.
Nehémiás tudomást szerez a Jeruzsálembe hazatértek nyomorúságairól és szorongattatásairól. Nem a saját élethelyzetéből indul ki, mint jómódú királyi pohárnok, nem hárítja el magától a megismerteket, hanem mindent az Isten színe elé visz.
Nehémiás közösséget vállal, méghozzá az övéivel vállal közösséget, mindebből számunkra az következik, hogy református anyaszentegyházunkkal és magyar népünkkel vállaljunk közösséget.
Az előadás üzenete, hogy reformátusként a református ügye az én személyes ügyem (is), magyarként a magyar nemzet ügye az én személyes ügyem (is.)
Nehémiás felelősséget vállal, mindazt a tudást, képességet, amit kapott az Úrtól, vagyis minden talentumot az ügy szolgálatába állítja, s elősként felméri, megismeri a problémát.
„Ekkor azonban így szóltam hozzájuk: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem romhalmazzá vált, kapui pedig tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket!”
Neh 2, 17
Nehémiás a nép elé áll, őszintén és egyenes rámutat a problémára és megoldást is javasol. Elsőként tehát néven kell nevezni a problémákat legyen az fogyás, legyen az a fiatalok elmaradás, legyen az a lelkészhiány.
S Nehémiás nem mondja a népnek, hogy ő lenne az, aki tudja a megoldást, hanem olyan megoldásra hív, amely közös, méghozzá Istennel és egymással közös.
„A várfal elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el. Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett csak véghezvinni ezt a munkát.”
Neh 6, 15–16
Szék megmaradása
Istennél semmi sem lehetetlen, s ezt nemcsak Nehémiás és a választott nép Isten akarata szerint végzett munkája mutatja, hanem az előadás helyszíne: Szék.
1717-ben a Széket értő tatárjárás után alig száz lélek maradt a településen, s ezt a mai napig mutatja a széki viselet, a leányok fekete kendője, de a megmaradottak nem vesztették el hitüket, hanem az Úrhoz fordultak, aki megtartotta és újjáépítette a települést.
S Nt. Sallai Márton a széki gyülekezet lelkipásztor elmondta a konferencián, hogy rogytak meg az ősi tizenharmadik században épült templom falai, s az Úr, miként tette lehetővé, hogy a XXI. század második évtizedében e falak újra megerősíttettek.
Így erősíthetőek meg a lelkek is, ha meghalljuk, megértjük és befogadjuk a konferencia üzeneteit.
A széki táncrend
S a szeretetvendégséget követően a széki ifjúság, hét széki viseletbe öltözött ifjú pár mutatta be a konferencia közönségének a széki táncrendet.
S gyönyörködve a fiatalok táncában és hallva a magyar népzenét eszembe ötlöttek Kallós Zoli bácsi oly sokszor elmondott szavai, bölcs intelemként:
„Addig maradunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.”
Kallós Zoltán
Szeretettel megköszönjük Nagy Éva elnökasszony, Nt. Kucharszki Zoltán lelkipásztor meghívását, a hegyközszentimrei és széki testvérek befogadó szeretetét, s úgy a bihari, mint a mezőségi vendéglátást.
Dr. Palicz Róbert
Magyarországi Református
Presbiteri Szövetség elnöke
Képgaléria
